Korábban, a SkanzenUltráról szóló beszámolóm kapcsán említettem, hogy a felkészülés során sikerült fejlesztenem a mononitástűrésemet is, most ezzel kapcsolatban szeretnék összegyűjteni néhány tippet. Hatalmas tapasztalatom azért nincs ilyen téren, szóval most nem a “szent, titkos tudást” osztom meg, csak leírom azokat a módszereket, amik nálam beváltak. Ezek segítségével önmagamhoz képest jelentős fejlődést értem el, hiszen kezdetben már a második szigetkört is untam, nemrég pedig képes voltam 6 órán keresztül egy 1,17 km-es szakaszon oda-vissza futni. Ha kipróbáltok egyet vagy többet a lenti tanácsok közül, akkor bátran írjátok meg, nálatok mennyire váltak be!
- Ne nézd az órád/mobilod! Minél gyakrabban nézegeted, annál lassabban telik az idő. Pontosan úgy, mint a suliban egy unalmas töriórán: ha állandóan az órára figyelsz, iszonyú hosszúnak tűnik a 45 perc, viszont, ha el tudsz merülni valamiben, mondjuk tollal kitetoválod Kossuthot, akkor máris gyorsabban haladsz a kicsengetés felé. (A hasonlatnak természetesen nincs semmi valóságalapja, én mindig maximálisan élveztem a töriórákat!)
- Gondolkodj el valamin! Ez kapcsolódik az előző ponthoz. Ha el tudod terelni a gondolataidat a futásról, és fejben valahol máshol jársz, akkor hiába körözöl egy rövid pályán, sokkal kisebb az esélye, hogy unatkozni fogsz. Ilyenkor érvényesül a futópályák előnye: nem kell a forgalomra figyelned vagy a zöld lámpára várnod, a legtöbb zavaró, kizökkentő tényezőt ki tudod zárni. Például kezdj el fejben főzni, gondold át az előkészületeket, hogy mit kell majd venned a boltban, vagy tervezd meg a hétvégi programodat. Ez nálam duplán beválik: nem unatkozom és általában még jó ötleteim is születnek közben. Már többször előfordult, hogy nyújtás után az első dolgom a jegyzetelés volt.
- “Vigyél magaddal” egy problémát! Ez lehet munkával vagy bármi mással kapcsolatos, a saját tapasztalatom az, hogy néha nagyon hasznos tud lenni, ha úgy gondolkodsz valamin, hogy nincs a közeledben mobil, tévé vagy internet.
- Oszd kisebb részekre a teljes távot/időt! Itt nem érvényesül a szokásos matek, ha úgy állsz hozzá, hogy háromszor két órát kell futnod, az nem ugyanaz, mintha hat óraként gondolnál rá. Mindig arra fókuszálj, hogy az adott szakasz végéig mennyi van hátra! Ha például tudom, hogy a következő gélt 30 perc múlva fogom megenni, akkor addig számolom vissza az időt, és csak később kezdek el következő etappal foglalkozni.
- Játssz a tempóval! Oké, ezzel a tippel versenyen azért óvatosan kell bánni, de egy edzésbe igazi változatosságot tud vinni egy intenzívebb vagy könnyedebb kilométer. Amikor hosszabb távot futok, és kezdem elunni magam, akkor egy rövidet szoktam sprintelni, és utána máris máshogy esik a korábbi, lazább tempó.
- A legfontosabb: gondolj bele, miért csinálod, mi a célod! Nem kényszerít rá senki, a futás nem kötelesség, ne egy leküzdendő akadályként tekints rá, inkább egyszerűen csak élvezd. Egy 6/12/24 órás verseny során a hátralévő idő nem az ellenséged, hanem egy lehetőség, hogy minél jobb eredményt érj el!
A legideálisabb állapot talán az, amikor már nem is gondolkodsz konkrétan semmin, teljesen “flow” üzemmódban mész előre, de ezt elég nehéz elérni, és nagyon könnyű kizökkenni belőle. Persze olyan is előfordul, amikor abszolút nem tudsz ráhangolódni a futásra, és szenvedésként éled meg. Ilyenkor az erőltetés helyett jobb megoldás lehet hazamenni, valami mással foglalkozni, és másnap újult erővel futócipőt húzni.
A fenti figyelemelterelési trükköket természetesen nem célszerű a keményebb résztávos, vagy a komolyabb koncentrációt igénylő pulzuskontrollos edzéseknél alkalmazni, de ezek közben úgysem valószínű, hogy unatkoztok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése