Mondtam, hogy jövök még! Ha már versenyek nincsenek, úgy gondoltam, a 15-20 kilométeres felmérő tempófutások mellett egy hosszabb távon is megnézem, hogy állok tavalyhoz képest. A Páloskör ideális volt erre, fix összehasonlítási alap, és bíztam benne, hogy a november végi 4:56:53-as időnél most már gyorsabban tudom teljesíteni. Időközben először 4:45 lett a legjobb idő ezen a körön, ennek a megdöntését még pont reális célkitűzésnek tartottam, viszont nem sokkal később már 4:35-re javult a pályacsúcs, és ezzel már inkább nem akartam versenyezni. Szóval elsősorban az volt a célom, hogy fussak egy jót, és kiderítsem, mire elég a jelenlegi formám.
Reggel 8-kor indultam, kissé még hűvös volt, de futás közben már akkor sem fáztam. A táv eleje jól ment, segített, hogy már ismertem az útvonalat, ezért most egyáltalán nem tettem bele plusz kerülőt. A Pap-rétig tartó emelkedőt most nem éreztem olyan húzósnak, mint előző alkalommal, a pulzusra ezúttal is figyeltem, de gyorsabban értem fel. A lejtőn is lendületesebben futottam, talán emiatt kezdett szúrni az oldalam, de szerencse elég volt egy kicsit visszavenni a tempóból ahhoz, hogy elmúljon.
Visegrád után jött a pálya nemszeretem része, viszont az út szélén futásnál sokkal zavart a szembeszél és az erősödő napsütés sem segített. Ismét 30 km körül kezdődtek a nehézségek, bár a tempót még tudtam tartani, de egyre kevésbé esett jól. A szokásos, egyszerű “taktikát” alkalmaztam, miszerint ilyenkor is menni kell tovább, aztán ha lassan is, de majd csak elfogy a táv… Nos, a végére én is eléggé elfogytam, valószínűleg keveset ittam (csak 0,5 liter iso és ugyanennyi víz volt nálam plusz a gélek), és az is közrejátszhatott, hogy mostanában inkább a rövidebb távokhoz vagyok szokva. Idővel még 50 km környékén is jól álltam, egy fogcsikorgatós hajrával talán a pályacsúcs is meglehetett volna, de nem kockáztattam, inkább többször frissítettem, és ilyenkor pár lépés sétát is beiktattam.
Amikor újra Pomázra értem, az jutott eszembe, hogy akiket zavar az óvoda szivárványos kerítése, azok menjenek el lefutni ezt a kört - így biztosan örülni fognak, amikor meglátják, mert ez a cél közelségét jelenti. Az utolsó QR-kódot is leolvasva kiderült, hogy a hivatalos időm: 4:36:31 - vagyis 20 percet javítottam a novemberi eredményemen! A pályacsúcstól pedig mindössze 1 perc 15 másodperccel maradtam el, nem gondoltam volna, hogy ilyen közel leszek hozzá. Ahhoz képest, hogy idén eddig nem futottam 35 kilométernél többet egyszerre, és általában 25 km volt a hétvégi hosszú, egész jól össze tudtam rakni a mai távot, elégedett vagyok ezzel a körrel. Változatlanul úgy gondolom, hogy jó ez a pálya, van benne kihívás, ideális szintfelméréshez. A jelenlegi helyzetből kiindulva könnyen lehet, hogy a következő “célversenyem” egy őszi Páloskör lesz.
