Itt az év vége, eljött az összegzés ideje. Nem akarom túl hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, hiszen a versenyekről úgyis írtam részletes beszámolót, az összesített számok pedig nem túl beszédesek, sőt, félrevezetőek is lehetnek. Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a visszatekintést, de, ha 2020-at ilyen röviden foglaltam össze, akkor 2021 megérdemel néhány pozitívabb hangvételű mondatot.
Mert ez egy szuper futóév volt, egyértelműen az eddigi legjobb szezonom! Összejött az új rekord félmaratonon, maratonon illetve hatórás versenyen, a résztávos edzések során pedig a rövidebb távokon is javítottam a korábbi eredményeimen. Az év eleje még elsősorban a visszarázódásról szólt, aztán Sanyosszal fokozatosan növeltük az intenzitást és sokat tudtam gyorsulni. Eddig 3420 kilométer volt a legtöbb, amit egy év alatt futottam (2018-ban), idén 4066 jött össze, szóval mennyiség tekintetében is 2021 az eddigi legerősebb évem.
A futás mellett volt még kb. 2200 km tekerés is, mert tavasztól őszig bringával jártam dolgozni. Ezt jövőre is így tervezem, a plusz mozgás mindig jól jön, és egy keményebb edzés után még a regenerációmra is kedvezően hat a könnyű biciklizés. Ha már regeneráció: a másik fontos pillért a kisüzemi sörök jelentik, de ezekről inkább nem szedem elő a statisztikát, az már túl távol állna a blog témájától. :)
Gondolkodtam rajta, hogy mi volt a számomra legemlékezetesebb, legmeghatározóbb pillanat ebben az évben, de nagyon nehéz dönteni, mert nem indultam sok versenyen, viszont mindegyiken elégedetten, boldogan értem célba. Ha mégis választhatnék egy momentumot, amit újra átélhetek, akkor az a Budapest Maraton 40. kilométerénél, a szurkolói pontunk előtti áthaladás lenne - azt különösen imádtam!
