Korinthosz.hu - az új kihívás!

Lassan két hete, hogy lecseréltem a Facebook-oldal borítóképét, és nagyjából akkor tértem vissza némi átmeneti, pihenősebb időszak után, a rendszeres, intenzívebb edzésekhez. Több versenyre is be vagyok már nevezve, és persze mindegyiken szeretnék az aktuális formámhoz képest jól teljesíteni, de a következő igazán nagy kihívást a Korinthosz.hu 81 km-es távja jelenti számomra. 

Több okból is kifejezetten szimpatikus ez az esemény, először azért figyeltem fel rá, mert a Borvidék Félmaraton, vagyis a kedvenc versenyem szervezői csinálják ezt is. Az útvonal Baja és Szekszárd között vezet, én pedig szeretem az A -> B típusú futásokat, illetve az éjféli rajt is érdekesen hangzik, és így legalább nyári időpont (augusztus 11.) ellenére sem kell tartani a tűző napsütéstől. Szóval erősen gondolkodtam az induláson, aztán jött Futószalag podcast adása március elején, ami éppen erről a versenyről szólt, és gyakorlatilag el is döntötte a dolgot.

A nevezéssel azért meg akartam várni a Balaton Szupermaraton végét, kíváncsi voltam, utána hogy fogom majd gondolni. De nem ment el a kedvem a hosszú futásoktól, sőt, azóta még inkább úgy látom, hogy folyamatosan szükségem van egy nagy, motiváló célra. A BSZM első napján 48 km után azt éreztem, szívesebben mennék tovább, minthogy másnap újra el kelljen indulnom, ez pedig mindenképpen jó jelnek tűnt. Így hát leadtam a nevezést, és megkaptam a rajtszámomat: 80053. 

Korábban azt írtam, biztosan a Fuss Te Is Akadémiával fogom folytatni a felkészülést, viszont úgy alakult, hogy ez mégsem így lesz. Nem velük kapcsolatban változott meg a véleményem, egyszerűen arról van szó, hogy egy személyesebb, egyénre szabottabb verziót választottam, vagyis mostantól nem online edzésprogrammal, hanem edzővel készülök. Sanyoszt a Runner’s World táboraiból ismerem, és nagyon úgy tűnt, sokat tudna segíteni nekem a fejlődésben. Szóval beszéltem vele a céljaimról, és április 16. óta ő állítja össze az edzéstervemet, szerda reggelenként pedig a résztávos edzésein is rész veszek.

Ismét hat futás, illetve két erősítő edzés jut egy hétre, a felkészülés tehát beindult, nincs megállás. Időnként majd beszámolok az aktuális helyzetről, és azért persze a Korinthosz.hu-ig hátralévő egyéb versenyekről is fogok írni legalább egy-egy rövidebb bejegyzést ide vagy Facebook-ra.

Runner's World futótábor - 2018. tavasz

Vasárnap ért véget a Runner’s World harmadik futótábora és most sem volt kevésbé király, mind első két alkalommal. Nem akarok részletesen beszámolni minden egyes programról, inkább csak úgy összességében írom le az élményeimet, aztán majd külön kiemelek pár dolgot. 

Tapolca és Egerszalók után ezúttal Balatonfüred volt a helyszín, pont ugyanaz a szálloda, ahol másfél héttel korábban a Balaton Szupermaraton alatt már eltöltöttem két éjszakát. Gyakran futottunk olyan útvonalon, ami érintette a BSZM harmadik vagy negyedik napi szakaszát, szóval úgy alakult, hogy a verseny helyszínére visszatérve tudtam kipihenni a fáradalmakat. Mert ez a tábor számomra leginkább a fizikai és szellemi regenerálódásról szólt. Nem azt mondom, hogy nem fáradtam el az edzések során (a résztávozástól például eléggé elszoktam), de eközben fel is töltődtem. Jó volt új embereket megismerni, meghallgatni az ő történetüket, motivációjukat - akinek ilyen közegben nem jön meg a kedve a futáshoz, annak talán érdemes elgondolkodnia egy másik sporton…

Nekem viszont pont erre volt szükségem egy nagy cél teljesülése és azt megelőző eléggé kimerítő felkészülési időszak után. Nagyon jól esett könnyedén, tervezés nélkül futni, közben beszélgetni, és nem a pulzusomat vagy tempómat figyelni. Sok időt fordítottunk nyújtásra és az SMR hengeremet is gyakran használtam, így a tábor végére még jobb állapotba is kerültek a lábaim, mint az elején voltak. Az idő sajnos most is iszonyú gyorsan telt, hihetetlen, hogy öt nap mennyire rövid tud lenni, ha jó társaságban, érdekes programokkal töltöm. A jó hír viszont az, hogy már tervben van a szeptemberi folytatás - és természetesen azt sem akarom kihagyni!

Most pedig jöjjön néhány megjegyzés ömlesztve:

• volt lehetőség pár futóórát több napon keresztül tesztelni. Ez szerintem nagyon hasznos, igazán meg tudja könnyíteni a döntést, ha valaki éppen vásárlás előtt áll. Én csak azért nem használtam ki, mert még mindig imádom a Fénix-emet, és egyáltalán nem tervezem a cseréjét.

• a Saucony-cipőtesztet viszont nem hagytam ki, az új Liberty ISO-ban futottam egyet, és annyira bejött, hogy az 50%-os kedvezményt kihasználva meg is fogom venni. Legtöbbször ezentúl is az Asics GT-1000-est fogom használni, de a gyorsabb edzéseknél versenyeknél előkerül majd a Saucony.

• ismét szembesültem vele, hogy akármennyire is vonz a terepfutás, ez nem az én sportom. Az emelkedőkkel nincs semmi bajom, de a sziklás, csúszós szakaszokkal nagyon nem vagyok jóban. Hiába a szép és változatos környezet, én akkor is jobban érzem magam a jó öreg, biztonságos aszfalton.

• elég volt egy lendületesebb résztávos edzés ahhoz, hogy 1 és 5 km-en illetve 1 mérföldön is összejöjjön az idei legjobb időm. Ebből is látszik, hogy a BSZM-re való készülés során nem a tempós futásoké volt a főszerep. 

• nagyon tudom élvezni a könnyed örömfutásokat is, mégis egyértelmű, hogy nekem hosszú távon mindig szükségem van valami olyan célra, ami komoly kihívást jelent, és megadja a motivációt, hogy akkor is futócipőt húzzak, amikor éppen kevesebb kedvem lenne. Ezért ki is választottam egy ilyen versenyt a következő időszakra, szóval mostantól elsősorban arra fogok készülni. Azt is hamarosan leírom majd, hogy konkrétan miről van szó.