Jól indult az év futás szempontjából, a résztávos edzéseken sikerült gyorsulnom, a 25-30 km körüli hétvégi hosszúk pedig egyre stabilabban mentek. Sokáig mégsem neveztem semmilyen versenyre, mert nem volt kedvem ahhoz, hogy elkezdek valamire készülni, beleélem magam, aztán az utolsó pillanatban későbbre halasztják vagy lemondják az eseményt. A vírushelyzet viszont javult, egyre reálisabbnak tűnt, hogy tényleg meg fogják tartani a versenyeket, szóval Sanyosszal úgy döntöttünk, ideje választani közülük egyet, ahol remélhetőleg jó eredményre tudom váltani a jelenlegi formámat. A lehetőségek közül az UTT 65 km-es távja tűnt a legszimpatikusabbnak, szóval az utóbbi másfél hónapban már konkrétan erre készültem.
Szokás szerint többféle időcélt is kitaláltam magamnak, volt olyan, amit mindenképpen el akartam érni, volt közepes, és volt egy legoptimistább, legbátrabb terv is. Ezeket most tovább bonyolította az időjárás kérdése, hiszen az útvonal gyakorlatilag teljesen árnyékmentes, szóval hiába tervezgetek bátran, pár óra tűző napon való futás könnyedén felül tudja azt írni. Igyekeztem a hőséghez szoktatni magam, többször is direkt a legmelegebb időszakokban mentem ki futni, illetve a verseny 6:15-ös rajtját is kipróbáltam egy hosszú edzésnél. A felkészülés jól ment, viszont a leghosszabbnak szánt futás sajnos nem jött össze. Három héttel a verseny előtt 45 kilométert akartam futni, de egy újraindulás után fájni kezdett a bal térdem, ezért abbahagytam 30-nál. Tartottam tőle, hogy ez az edzés majd hiányozni fog, de egy komoly sérüléstől jobban féltem, így inkább nem kockáztattam. Utána egy manuálterápiás kezelés, a gyógytornás feladatok napi ismétlése és persze sok hengerezés, nyújtás hatására ha nem is tökéletesen, de megnyugtatóan rendbejött a lábam. A rajtnál már nem aggódtam emiatt, és bíztam benne, hogy az idén lefutott 2000 km a leghosszabb edzés nélkül is megadja a kellő állóképességet.
Az utolsó pár napban egyre jobban izgultam, és egyre jobban vártam a versenyt. Pénteken délután utaztam Tiszafüredre, ahol a rajttól nagyjából 20 perc sétára volt a szállásom. 4-kor keltem, hogy mindenre elég időm legyen, de az nekem ilyenkor valahogy sosem elég. Akármennyivel korábban kezdek is el készülődni egy verseny előtt, mindig az a vége, hogy az utolsó 5-10 perc kapkodással telik, és úgy érzem, el vagyok késve. Persze valójában nem voltam késében, sőt, így legalább kevesebbet kellett várnom a versenyközpontban. Leadtam a táskámat, bemelegítettem, és pár perccel később már indultunk is.
Biciklis kísérő nélkül futottam, egyrészt mert úgy gondoltam, ezen a távon így is boldogulok, másrészt azért, mert most ahhoz volt kedvem, hogy teljesen egyedül, senkivel sem beszélgetve tegyem meg ezt a kört. A táskámban vittem 2 kulacsban fél-fél liter isot és géleket, a frissítőpontok pedig elég sűrűn voltak ahhoz, hogy szükség esetén minden mást azoknál oldjak meg. Az első pár kilométert követően beálltam a tervezett, 4:45 körüli tempóra, ami jól esett, nem éreztem túl erősnek. Az volt a célom, hogy ezt tartom, ameddig tudom, és utána is csak fokozatosan veszek vissza belőle. Az időjárás kedvezett a futáshoz, sokáig borult volt az ég, a levegő is csak lassan melegedett fel. A biztonság kedvéért már a táv elején is folyamatosan locsoltam, hűtöttem magam. Nem sokat piknikeztem a frissítőpontokon, arra viszont nem sajnáltam az időt, hogy igyak pár korty vizet és bevizezzem a sapkámat. Ez maximum fél perc lehetett alkalmanként, az órám szerint összesen hat percet töltöttem állással. Egyébként ez volt az első élményem pohármentes versennyel és pozitívak a tapasztalataim: a soft cup bármelyik zsebben elfér, gyorsan meg lehet tölteni, nem jelent nagy macerát. Az viszont szerencsés lenne, ha több tartály víz és iso lenne kirakva (itt pontonként 1-1 volt), hogy az egyszerre érkező futóknak ne kelljen egymásra várniuk. Nem azért, mert az én eredményemen olyan sokat rontana az a kis plusz várakozás, de sokszor minél hosszabb időre állok meg, annál nehezebb újra elindulni.
Az órámon nem néztem a teljes megtett táv átlagtempóját, csak az aktuális kilométerét figyeltem, mindig arra koncentráltam, hogy éppen milyen iramban futok. Vagyis igazából nem koncentráltam rá, hanem csak futottam, ahogy szoktam, és folyamatosan ellenőriztem, hogy megfelelő-e a tempó, illetve időnként a pulzust is csekkoltam. Egyenletesen haladtam, persze közben nehezedtek a lábaim, de egyáltalán nem volt vészes, rosszabbra számítottam. Fejben végig összeszedett voltam, odafigyeltem a frissítésre, és lehető legkevesebbet foglalkoztam azzal, mennyire távol van a cél vagy mennyire monoton az útvonal - amit az egyhangúsága ellenére sem untam. Ritkán jön ez így össze, de most tényleg annyira a jelenben tudtam maradni, hogy arra talán még egy életvezetési tanácsadó is elismerően csettintene. :)
Azért 50 km körül már voltak nehezebb pillanatok, és addigra a nap is erősebben sütött. Fizikailag szerencsére nem volt gond, a hidratálás és a hűtés pedig mentálisan is segített. A frissítőpontokról végül csak vizet és jeget használtam, ezek viszont nagyon jól jöttek. A táv vége felé több időt szántam az ilyen megállókra, hogy utána legalább az első pár métert újult erővel tehessem meg. A cél előtt 2 kilométerrel néztem meg először az időmet, és láttam, hogy az 5:20 alatti beérés is teljesen reális. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy így a legbátrabb tervem, az 5 alatti átlagtempó is meglesz, ez pedig plusz erőt adott a legvégére, egyből kevésbé zavart a tűző nap. Már csak egy kicsit kellett kitartani és jött a célbaérés, óramegállítás, éremátvétel, valamint a fontos versenyek után szokásos megkönyebbülés és üresség keveréke. Plusz egy jó adag elégedettség, hiszen a hivatalos eredményem 5:17:48 lett (4:53/km) lett. Egy kicsi talán még maradt is benne, de csak azért, mert hatalmas szerencsém volt az időjárással, hőségben iszonyú durva lehet ez a pálya.
A kitűzött cél tehát maximálisan teljesítve lett, most jöhet a pihenés, regenerálódás, önfeledt sörözések és a többi hobbimal való aktívabb foglalkozás időszaka. Persze ez sem telhet futás nélkül, már csak azért sem, mert csütörtökön kezdődik a 10. Runner’s World futótábor, ami egy kemény verseny után (is) ideális program. Egyébként már az Ultra Tisza-tóról való hazautazás közben is a következő versenyt tervezgettem...
