Nemrég azt írtam, hogy az első idei versenyem a szekszárdi Borvidék Félmaraton lesz. Ez akkor még tényleg úgy volt, de a szerdai edzésen Sanyosz azt mondta, érdemes lenne előtte beiktatni valami ráhangolódást.Tetszett az ötlet, mert amúgy is kedvem volt már egy versenyhez, szóval egyből elkezdtem nézegetni, milyen esemény jöhet szóba. Elsősorban félmaratont kerestem, és találtam is egyet egész közel, Gödöllőn. Viszont ez nem csak helyileg, hanem időben is közel volt, kicsit tartottam tőle, hogy a szerdai résztáv (3*2 km, 3*1 km) után túl fáradt leszek, de azért beneveztem, mert most úgysem a gyors tempó volt a cél. Egyébként kézenfekvő lett volna az egy héttel későbbi Vivicitta, de még nem tudtam, hogy akkor Budapesten leszek-e, és amúgy is több kedvem volt egy kisebb versenyhez.
Délben rajtoltunk, ami miatt legalább nem kellett korán kelnem vagy sietnem, mégis jobban örültem volna egy korábbi időpontnak. A déli kezdéssel az a bajom, hogy addigra már pont kezdek éhes lenni a reggeli után, és a tűző napon futni sem annyira ideális, de ezekkel most inkább nem foglalkoztam. Az előző három vasárnapon 25-25 kilométert futottam, most a 21 előtt mégis izgultam egy kicsit, hiszen a verseny mindig más, mint egy sima edzés, és pont ezért volt szükségem egy ilyen tapasztalatra.
Úgy terveztem, hogy végig egyenletes, kicsivel 5 perc alatti iramot fogok tartani, és ennek megfelelően kezdtem. A pálya egy hosszú egyenesből és körözésből állt össze, az előbbi aszfalt volt, a köröket viszont, amik a táv kb. felét tették ki, a repülőtéren kijelölt füldutas részen tettük meg. Igaz, hogy ez könnyű terep, mégis fárasztóbb rajta a futás. Ezen a szakaszon is tudtam tartani a tempót, az sem zavart túlzottan, hogy a kör egyik felén eléggé fújt a szél, a másik oldalon viszont kifejezetten melegem volt. Az első 7 km totális örömfutás volt, nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy végre újra versenyen lehetek. Utána jött egy nem túl nagy, de sunyi emelkedő, viszont ez sem vette el a kedvem, továbbra is lelkes maradtam. Aztán visszafutottunk a repülőtérhez még 3 körre, ami nem volt a legizgalmasabb, mégis egész hamar eltelt az idő. Újra jött az emelkedő, aztán már csak egy kis kanyargás maradt a kastélyparkban és irány a cél.
A egyenletes tempó összejött, 4:50 lett az átlagom, nem volt közben mélypont, nem unatkoztam, pedig igazából eseménytelenül telt a futás. A frissítést a meleg ellenére sem vittem túlzásba, kétszer ittam 1-2 korty vizet, a második alkalomnál megettem egy gélt is, és ennyi bőven elég volt. A végén jól esett megállni, de nem fáradtam el nagyon, és a lábam sem fájt. Gyakorlatilag pont ilyen “bemelegítő” versenyt szerettem volna, sikerült összehozni, amit terveztem, végig minden klappolt. Jöhet a következő!
