2018. február 25., vasárnap

IV. Farkasordító Úri Félmaraton

Igazából az a helyzet, hogy ez egy szinte teljesen eseménytelen futás volt, nem tudok nagy mélypontokról és feltámadásokról beszámolni, egyszerűen csak lenyomtam a kicsivel több, mint 21 kilométeres távot és közben jól éreztem magam. Mégis úgy gondoltam, hogy az első 2018-as versenyem megérdemel egy rövid bejegyzést, az egyre népszerűbbé váló Farkasordító Úri Félmaraton pedig pár dicsérő szót.



Kabóca, a főszervező (aki egyébként a szuper Futószalag podcast készítője), valamire nagyon ráérzett. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi adja az esemény varázsát, ami miatt a zord időjárás ellenére is kb. 500-an összegyűltünk egy aprócska községbe félmaratont vagy 10 km-t futni, de a tavalyi verseny után nem volt kérdés, hogy idén is visszatérek. A pálya nem különösebben látványos, viszont az emelkedők és lejtők folyamatos váltakozása miatt kellő kihívást jelent. A hangulat remek, a szervezésre sem lehet panasz, és a fejlődés is látszik. Például idén már chip-es időmérés volt, a tavalyinál jóval nagyobb termek lettek az öltözők, a speaker szerepét pedig Péter Attila töltötte be. 


Szerencsére közel sem volt annyira durván hideg, mint ahogy azt az időjósok tippelték. Csak indulás előtt fáztam kicsit, a rajtot követően egész gyorsan bemelegedtem, és élveztem a futást. A pulzuskontrollos edzéstervem miatt úgy döntöttem, itt sem a tempóra fogom helyezni a hangsúlyt, ehelyett arra figyeltem, hogy a pulzusom ne nagyon menjen 150 fölé. Beállítottam az órámat, hogy jelezzen, amikor túllépem ezt a határt, és ilyenkor mindig visszavettem a lendületből. Ezt egy bemelegítős-ráhangolodós versenynek fogtam fel, ahol nem az számított, mennyi idő alatt érek célba, inkább a pulzuskontrollt akartam “élesben” tesztelni a Balaton SzuperMaraton előtt. Az eredmény pedig biztató, hiszen egy nem éppen sík pályán 5:16 perc/km-es átlagtempót értem el úgy, hogy a pulzusom átlagosan 143 volt, és közel sem adtam ki magamból a maximumot. A Balaton körül azért ennél persze lassabb iramot tervezek, és ott valószínűleg kezdetben a pulzushatárt is alacsonyabbra fogom állítani, de az egy merőben más történet lesz...

2018. február 1., csütörtök

Januári számvetés

Ismeritek azt a babonát, hogy amit Újév napján csinálsz, az meghatározza az egész évedet? Nos, ezt idén elég rendesen megcáfoltam: elsején pihenőnapot tartottam - az egyetlent a hónapban. Azóta ugyanis minden nap futottam vagy erőnléti edzésen voltam, néhányszor dupláztam is. A futásaim statisztikáját az alábbi képen láthatjátok:


Ezzel januárban gyűjtöttem össze az eddigi legtöbb kilométert, kihasználtam a barátságos, egészen enyhe telet. Csak pár alkalommal fordult elő, hogy hó, jég vagy fagyos szél nehezítette a dolgomat, de ezeket inkább extra kihívásnak fogtam fel. Amúgy sem gondolom, hogy a futás szezonfüggő lenne, nem is igazán értem a “futószezon” kifejezést, szerintem, aki igazán akar futni, az egész évben talál rá alkalmat.

Jelenleg egy pulzuson alapuló edzéstervet követek, így nem sprintelgettem ész nélkül, nem hajtottam túl magam, ez az időszak most gyorsulás helyett inkább arról szólt, hogy a folyamatos terheléshez alkalmazkodjak, és ezt jól bírtam. Persze időnként eléggé elfáradtam egy-egy futás végére, de mindenképpen jó jelnek érzem, hogy most már jobb tempó társul ugyanahhoz a pulzushoz, mint január elején.


Időközben felavattam egy cipőt is, de a váltás annyira minimális volt, hogy gyakorlatilag egyből a megszokott távjaimat tudtam futni az új modellben. Ilyenkor örülök neki nagyon, hogy pár éve az Asics GT 1000 széria mellett döntöttem, mert nekem nagyon bevált, és azóta nem kérdés, hogy mi lesz a következő cipőm. Talán a változatosság kedvéért érdemes lenne ezzel párhuzamosan használnom egy másik típust is, de most nincs kedvem még egy olyant keresni, ami ennyire bejön. (Odáig már eljutottam, hogy a GT 1000 6-ból megrendeltem a második párat, és felváltva fogok bennük futni.)

Februárra is ehhez hasonlót tervezek, folytatom a pulzusalapú edzéseket, hó végén pedig jön majd az idei első, “bemelegítő” versenyem a Farkasordító Úri Félmaraton formájában. Aki ott lesz, a rajtszámomon lévő felirat alapján könnyen felismer majd! ;)