Balaton Maraton

Ha van olyan, hogy csaló kajálás, akkor ez a verseny számomra egy (vagyis három) csaló futás volt! :D Persze nem arról van szó, hogy lerövidítettem a pályát, csak a pulzuskontrollos edzések közben vettem ki egy szabadnapot, amikor nem foglalkoztam a pulzusommal. Három hete kezdtem el a Fussteis Akadémia edzéstervét (erről majd beszámolok bővebben, és arról is szó lesz, hogy mire készülök fel vele), és azóta a korábbinál alacsonyabb intenzitású futásaim voltak, amik során folyamatosan figyeltem az órámat, hogy minél közelebb legyek az előírt értékekhez. Szombaton viszont a Balaton Maraton erejéig felhagytam ezzel, és inkább a tempóra koncentráltam.

Az “1 nap 3 szakasz” versenyszámra neveztem, aminél úgy jött össze a maratoni táv, hogy 10 órakor futottam 14 km-t, 12:30-kor egy félmaratont, délután 4-kor pedig a maradék 7 km-t. Nem terveztem új rekordot, és nem akartam nagyon kihajtani sem magam, de hiányzott már egy gyorsabb futás, ezért úgy döntöttem, 5-ös iramot fogok belőni célnak. Azt valószínűleg végig tudom tartani és még számolni is könnyű vele. Ennél kicsivel gyorsabban kezdtem, a délelőtti szakaszt 4:50-es átlaggal futottam le, de éreztem, hogy nem lesz belőle baj, nem fáradtam el nagyon. Az első kör eseménytelenül telt, néztem a téli, kihalt Siófokot, ami mindig kissé szürreális élmény a nyári nyüzsgéshez képest. Aztán csatlakozott hozzám Norbi, aki a Szufla után megint profin szúrt ki a futók közül, és a második körben már együtt haladtunk. Onnantól kezdve tényleg repült az idő, végig beszélgettünk és közben tudtuk tartani a tempót is. 

Sok üresjárat nem volt két futás között: nyújtás, frissítés, wc, pólócsere, aztán lassan kezdhettem is melegíteni a félmaratonra. Közben még fuvart is sikerült intéznem a hazaútra, így este nem kellett a vonatra várnom. (Egyébként is szeretek futókkal együtt utazni, mindig érdekes embereket ismerek meg közben, ez is megérne egy külön bejegyzést.) A második szakasz is jól ment, szintén 4:50-es lett az átlagom. A délelőtti futás után csak mértékkel mertem enni, nehogy rossz legyen a gyomrom félmaraton közben, emiatt 12 km körül éreztem, hogy csökkenni kezd az energiám, és kicsit lassultam is. De szerencsére éppen az előtte lévő frissítőponton ettem banánt és ittam isot, ezek pedig gyorsan felszívódtak, így hamarosan ismét felgyorsultam és a célig már semmilyen nehézség nem jelentkezett. Talán azért, mert előtte és utána is futottam, de nem éreztem félmaratonnak ezt a távot, rövidebbnek tűnt a szokásosnál. Utána azért jól esett volna valami nagyobb adag kaja, de még várt rám 7 km, ami ugyan nem sok, de fájó gyomorral igazi szenvedés tud lenni. Így a turmixom mellé csak egy fehérjeszeletet ettem (éljenek a természetes, feldolgozatlan kaják!) és bíztam benne, hogy ennyi elég lesz estig.

A második szünet is gyorsan eltelt, ekkor átvettem a félmaraton-mánia teljesítéséért járó extra érmet (ez már a harmadik), és vicces volt, hogy a BSI-s hölgy jó pihenést kívánt. A nap végén tényleg jó volt a pihenés, de azért egy rövidet még kellett futnom előtte. :D A pólócsere ezúttal elmaradt, mert utólag már fogalmam sincs milyen elgondolásból, de csak 2 futópólót vittem magammal, így választhattam, hogy a harmadik szakaszt melyik átizzadt, igencsak vizes pólóban fussam. Tudtam, hogy közben már úgysem fogok fázni, de a rajtra várva azért nem éreztem túl komfortosan magam, jól esett volna a száraz ruha és egy erős kávé. Viszont megnéztem az addigi eredménylistát, láttam, hogy összesítésben 5., a kategóriámban pedig 1. vagyok, és ez megadta a szükséges motivációt. Az első három helyezett távol volt tőlem, de a 4. csak pár másodperccel állt előttem, annyit pedig 7 km alatt simán le lehet dolgozni, és amúgy is azt terveztem, hogy az utolsó szakaszt kicsit jobban megnyomom. 

Ennek megfelelően kezdtem és az első kilométer nagyjából azzal telt, hogy az egyes illetve kettes rajtzónába álló, de már a táv elején is csak lazán kocogó futókat kerülgettem. Nem értem, hogy ők miért indulnak ennyire elölről. Őket nem zavarja, hogy útban vannak, és a többiek folyamatosan elhúznak mellettük? Semmi bajom a lassabb futókkal, sokaknál én is lassabb vagyok, de, ha legalább ötször hangosan elmondják, hogy mindenki a tervezett tempójának megfelelően álljon be a rajthoz, akkor miért nem lehet ezt az egyszerű kérést teljesíteni?! Vagy ők 4:20-as tempót terveztek, de rájöttek, hogy igazából csak 6:20-ast tudnak? :D Mindegy, idővel azért szabadabb lett a pálya, és onnantól már csak rajtam múlott a tempóm. Nem tudtam, meddig fogom bírni a kezdeti iramot, de végig úgy voltam vele, hogy majd a következő kilométeren lassítok - ha kell! De nem kellett, 4:31-es átlaggal értem célba, és így sikerült egy helyezést javítanom, vagyis összetettben 4. lettem. Mondhatnám, hogy éppen lecsúsztam a dobogóról, de a 3. helyezett 7 perccel előzött meg, szóval annyira azért nem volt szoros. :D Viszont akik előttem végeztek, azok legalább 10 évvel idősebbek nálam - na, akkor majd én is jól megnövök és felgyorsulok! :D

Többen is kérdezték, hogy nehezebb-e így, három részletre bontva lefutni a maratont. Nos, szerintem, aki csak teljesíteni szeretné a távot, annak, ha nem is könnyebb, de mindenképpen egyszerűbb dolga van, ha elindul és egyben lefutja. Akkor nem kell az egyes szakaszok közti kajáláson gondolkodni, nincs szükség plusz száraz ruhára, illetve nem kell közben nyújtani és újra bemelegíteni sem. Abban az esetben viszont, ha valaki mindhárom részt teljes erőbedobással akarja futni, akkor valószínűleg jobb eredményt tud elérni így, mint az összefüggő maratoni távon. Illetve az első maraton előtt lehet még jó teszt, hogy milyen érzés egy nap alatt, két pihenővel 42 km-t futni.

Számomra kifejezetten érdekes kihívás volt, 2015-ben már teljesítettem 2 nap alatt a 3 szakaszt, de ez most más élményt nyújtott, szóval nem bántam meg, hogy az idén debütáló versenyszámot választottam. Azért este már nagyon jól esett egy kiadósat kajálni, és huzamosabb ideig pihenni. Aztán másnap jöhetett egy 1 óra 43 perces futás, mert Balaton Maraton ide vagy oda, az edzéstervet folytatni kell, csak egy szabadnapot vettem ki. Azt hittem, a fáradtság majd jól felviszi a pulzusomat, de tök jól ment az edzés, amivel együtt 115 km-t futottam múlt héten. Ez új rekord, amit egy darabig még nem tervezek megdönteni, március végén viszont jócskán túl akarom majd szárnyalni.