A Suhanj! hatórás verseny után elég változatosan alakultak a futásaim: voltak nagyon jól sikerült edzések, volt, amikor úgy éreztem, a sérülés elkerülése érdekében érdemes visszavennem a terhelésből, és volt egy közel kéthetes időszak, amikor egy utazás miatt csak a rövid futások fértek bele. Résztávokból és kilométerekből nem volt hiány, de a hosszabb, gyors edzés egy ideig kimaradt, és ennek a pótlására pont jó alkalomnak tűnt a siófoki Balaton Félmaraton.
A verseny előtti időszakban többször is fáradtak, nehezek voltak a lábaim a gyors futások során, néha küzdenem kellett a korábban stabilan hozott tempókért. Az utolsó hétre ez nagyjából elmúlt, sikerült kipihennem magam és jól esett a futás. Úgy éreztem minden oké, energikus vagyok, szóval optimistán álltam rajthoz, és a tavalyi (szintén siófoki) PB-m megdöntése volt a cél. Ehhez 4:00-4:03 körüli tempó kellett, amiről tudtam, hogy kemény lesz, de egy új egyéni rekord elérése ritkán szokott könnyen menni.
A hideg miatt a melegítő felsőmet csak az utolsó pillanatban vetettem le, de akkor pont nem láttam Sanyoszt, akinek oda akartam adni. Szerencsére így is gyorsan megoldódott a dolog, Mészáros Tominak hála nem kellett azon aggódnom, hogy hova tegyem, futás közben pedig már egyáltalán nem fáztam. A rajt után egy kis helyezkedzést, kerülgetést követően hamar fel tudtam venni a tervezett iramot. Egész jól ment, nem volt nehéz, inkább arra figyeltem, hogy ne legyek túl gyors. Az első kilométerek eseménytelenül teltek: a szokásos hosszú egyenesek az őszi Siófok kihalt utcáin. A visszafordító után a Balaton-parton hátszelünk volt, ami jól jött, segített tartani a tempót. Aztán az első kör végén azt éreztem, hogy ebből ennyi éppen elég is lett volna. Sejtettem, hogy még egy ilyen kör nem fog menni, de azért nyomtam tovább, nem akartam ilyen könnyen feladni. Egy ideig még nem lassultam, viszont egyre küzdősebb volt a 4 perc körüli iram. Fogytak a hátralévő kilométerek, azonban az energiám sajnos még gyorsabban, a kellemetlen szembeszél pedig tovább nehezítette a dolgomat. Abban bíztam, ha kitartok a fordítóig, akkor onnantól a hátszél megint segít majd, de korábban elgyengültem, és éreztem, hogy nincs értelme tovább erőltetni. 15 km után belesétáltam egy kicsit, aztán később is néha rövid ideig sétára váltottam. Az új rekord akkor már úgyis elúszott, szóval nem hajtottam nagyon, viszont arra azért figyeltem, hogy érjek be 1:30-on belül. Érdekes volt, hogy a futás közbeni tempóm nem igazán lassult, nem tudtam beállni mondjuk 4:30 körüli ezrekre és azt tartani, hanem négyperces iram és sövid séták váltogatásából állt össze az utolsó pár km.
Végül 1:29:13 lett az időm (4:13/km), a verseny tehát nem pont úgy sikerült, mint ahogy elterveztem, viszont igyekszem a jó oldalát nézni, és úgy felfogni, hogy gyors edzésnek kifejezetten jó volt. Kissé sovány vigasz egy félmaratoni táv esetében, de közben 10 és 15 km-en is az eddigi legjobb időmet értem el. Ilyen tempó mellett azonban nem tudtam rendesen frissíteni, keveset ittam, és valószínűleg az sem szívódott fel rendesen. Bíztam benne, hogy a hideg miatt ez is elég lesz, mert ilyenkor úgyis kevesebbet izzadok, de nem így lett. Talán érdemes lett volna az első kör végén lassítani és megenni a tartalékként nálam lévő gélt. Persze egyáltalán nem biztos, hogy csak a frissítésen múlt, ritkán szokott ennyire egyszerű lenni a megoldás, és egyébként is utólag már könnyű okosnak lenni. Éppen az ilyen tapasztalatok miatt volt hasznos ez a verseny - így legközelebb már teljesen új hibákat tudok majd elkövetni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése