Kicsit megkésve, de azért nekiállok az idei UltraBalaton összefoglalójának. Őszintén szólva az is megfordult a fejemben, hogy engedek a lustaságnak, és nem írok bejegyzést, viszont egy csomó olyan élménnyel gazdagodtam a verseny alatt, amiknek mindenképpen itt a helye, és valószínűleg később szívesen fogom ezeket visszaolvasni.
Van abban némi kockázat, ha valaki olyan csapattal jelentkezik egy 221 km-es váltófutásra, akiket korábban egyáltalán nem ismert. Amikor megláttam egy facebook-csoportban, hogy hatfős csapatba keresnek tagot, mégsem gondolkodtam sokáig, hanem egyből jelentkeztem, és nem is bántam meg. Azóta többször találkoztunk, volt közös futásunk, megbeszéltük a szakaszbeosztást, és minden kérdésben (szállás, póló stb.) közösen döntöttünk. Szóval mire elindultunk a Balatonra, már közel sem voltak ismeretlenek a csapattársaim, de persze verseny közben még jobban megismertük egymást.
12:50-kor rajtoltunk, így még volt időnk egy nyugis, közös reggelire, és mivel pont a szállásunk előtt ment el az útvonal, közben az erkélyről néztük a futókat. Elég furcsa érzés volt, hogy én még csak ébredezek, mások számára pedig már kezdetét vette az UltraBalaton. Már nagyon be voltam sózva, de még sokat kellett várnom, mert én kerültem utoljára sorra a csapatból. Amikor egyéniben indulok egy versenyen, akkor hajlamos vagyok mindent részletesen megtervezni, ilyenkor viszont alkalmazkodni kell a folyamatosan változó körülményekhez, hiszen azt sem tudom előre, hogy pontosan mikor fogok indulni. Persze a váltónak pont ez a szépsége, ez adja az extra kihívást.
Drukkoltam a többieknek, néztem, ahogy mindenki nagyon szépen teljesítette a vállalt szakaszát, és közben egyre inkább mehetnékem volt. Aztán nem sokkal este 6 óra után végre hozzám került az időmérő chip, és elindulhattam. A Pécsely és Vászoly közti részt külön kértem (az előző két évben is én futottam itt), ehhez még hozzácsaptuk Dörgicsét is, szóval egy 8,8 km-es emelkedős-lejtős szakasszal nyitottam. Szerencsére pont elmúlt az izomlázam a Borvidék Félmaraton óta, így a dombok sem okoztak problémát, 4:51-es átlagtempóval tettem meg a távot, és közben végig élveztem a futást. A váltóponthoz közeledve már gyanús volt, hogy egyetlen narancssárga pólós alakot sem láttam, pedig a csapatpólónk színét elég messziről ki lehetett szúrni. Beértem, csippantottam, körbenéztem, sehol senki… Gyorsan telefonáltam, és 1 percen belül ott is volt az utánam következő csapattag. Nem számított rá, hogy ilyen gyorsan lefutom a szakaszt, és eredetileg én is lassabb tempót terveztem, de túlságosan fel voltam pörögve.
Másodszorra éjfél körül kerültem sorra, Balatongyörök és Keszthely között futottam 12,9 km-t. Itt már bringás is jött mellettem, akivel tudtam közben beszélgetni, így a nem túl változatos útvonalon sem unatkoztam. Nem volt külön biciklisünk, a kísérést egymás között oldottuk meg, két alkalommal én is tekertem a futó mellett. Ennek kifejezetten örültem, egyrészt azért, mert addig sem a kocsiban ülve küzdöttem az álmossággal, másrészt pedig azért, mert ez egy teljesen új élmény volt számomra. Harmadszor vettem részt az UltraBalatonon, de még sosem bringáztam, tök jó volt most ezt is kipróbálni.
Utoljára reggel fél 7 után indultam útnak, Szárszó és Széplak között várt rám 16 km. Elég álmos voltam és a kocsiból kiszállva kissé fáztam is, de amikor elkezdtem bemelegíteni egyből sokkal jobban éreztem magam. Pár perc múlva már lelkesen, felpörögve vártam, hogy megérkezzen a csapattársam a váltóponthoz, átvettem tőle a chipet, és nekivágtam a harmadik szakaszomnak. Nagyjából egyenletes tempóban, 5:08-as átlaggal zártam, és jó érzés volt, hogy egy alvásmentes éjszaka után sem esik nehezemre ez a sebesség.
Innen már nem sok volt hátra a célig, a többiek is lenyomták az utolsó távjukat, és végül 20:44:37 alatt futottuk körbe a Balatont. Előzetesen 22 óra körüli eredményt tippeltünk, ennél jóval gyorsabbak voltunk, és ebben az a legjobb, hogy közben nem hajtottuk szét magunkat. Persze mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni magából, de egyáltalán nem versenyként fogtuk fel a futást. A felmerülő problémákat gyorsan megoldottuk, végig segítettük egymást, a megtervezett szakaszbeosztás pedig jól működött, nem volt szükség változtatásra. Vagyis az UltraBalaton idén is egy szuper élmény volt, a fáradtság ellenére is végig jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy a FutkoShow csapat tagja lehettem!
Ja, és még a hivatalos UB-videóba is bekerültünk, 2:44-től érdemes figyelni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése