9. Borvidék Félmaraton

Mielőtt rátérnék az idei verseny beszámolójára, leírom, hogy miért szeretem annyira a Borvidék Félmaratont. Nem egyszerű feladat, mert elsőre ez is talán csak egynek tűnik a számtalan verseny közül, de aki már legalább egyszer részt vett rajta, az mindig dicsérni szokta, és sokan visszajárnak. A verseny kétféle „üzemmódban“ teljesíthető: fel lehet fogni egy kellemes, fröccsözős bulifutásként (igen, a frissítőpontok többségén az iso és a víz mellett a fröccs is a választék része, és aki minden lehetséges helyen megiszik egy pohárral, az tuti nem józanul fog célba érni), és egy igazán embert próbáló, kemény menetként is. A táv nem extra hosszú (az 5, 14 és 21 km mellett mindig van egy Félmaraton Plusz kategória is, ami idén 29 km volt, én ezen indultam), de bőven van benne szint és évről évre csak több lesz. Szerintem a szervezők a két verseny közti időt kihasználva még plusz dombokat is telepítenek Szekszárd köré, hogy még nehezebb pályát tudjanak összehozni. :D

A fenti két „üzemmód“ nem válik el élesen egymástól, akkor is érezhető a verseny bulis, vidám hangulata, ha „komolyan“ akarsz futni. Mindig vannak a helyiek által létesített gerilla frissítőpontok, a leghosszabb táv egy pincészeten is áthalad, a kifejezetten szép és változatos útvonalon pedig vicces táblák szórakoztatják a fáradt futókat. Az idei kedvenceim:

„This is the beginning of a beautiful fennsík“ illetve

„Sok jó ember kis hegyen is elfér“

Két éve, amikor először indultam a versenyen, még nem tudtam mire számítsak, emiatt kissé meglepett, hogy nem túloztak a vélemények, és tényleg eléggé szintes a pálya. Tavaly viszont már tudatosabban készültem, sikerült jó idővel beérnem, és végig élveztem a futást. A korcsoportomban 4. lettem, és persze jó lett volna idén is valami hasonló eredményt összehozni, de ezt nem éreztem túl reálisnak. Az év első felének fő versenye a BSZM volt, ezért nem sokat futottam emelkedődön és tempós edzésből sem volt annyi. A naptáram is elég sűrűre sikerült most, 4 nappal korábban volt az OmszkiUltra, egy hét múlva pedig már itt az Ultrabalaton (amin idén hatfős csapatban indulok, utólag majd írok arról is). Viszont a Borvidék a kedvenc versenyem, szóval nem akartam teljesen félvállról venni, ezért úgy döntöttem, a lejtős és főleg a sík részeket jobban megnyomom, az emelkedőkön pedig majd lesz valahogy. Legalább lesz egy kemény edzésem a Kékes Csúcsfutás előtt, ahol 1 hónap múlva úgyis új rekordot szeretnék elérni.

Ez a verseny családi program szokott lenni, az elmúlt két évben a szüleim vittek, idén azonban anyu nem ért rá, így csak apuval ketten mentünk Szekszárdra. Gyorsan megtaláltuk a szokásos, versenyközponthoz közeli parkolót, átvettem a rajtszámomat, és kezdetét vette a feszült várakozás. Egyre jobban izgultam, semmi különös, csak a szokásos „induljunk már el“ érzés. Két órakor végre rajtoltunk, a pálya egy enyhe lejtővel kezdődött. Jó kis beetetés, ahogy az első két domb is az, a későbbiek jóval keményebbek. Ezekre még simán felfutottam, az első 7-8 km-en tök jó volt a tempón, de tudtam, hogy bőven fogok még lassulni. Így is lett, a meredekebb emelkedőkön inkább nem erőltettem a futást, valószínűleg azzal sem lettem volna sokkal gyorsabb. Viszonylag a mezőny elején voltam, de az ilyen részeken a többség így is sétált körülöttem. A nagy hőség és a tűző nap tovább nehezítette a versenyt, de a sík szakaszokon még a táv vége felé is egész könnyen ment a 5 perc/km alatti tempó, nem éreztem túl megterhelőnek. A dombok már más kategóriába tartoztak, némelyikre még felsétálni is eléggé fárasztó volt.

20 km után nagyon lassan akart csökkenni a hátralévő táv, ahol lehetett, megálltam inni, 22-nél például baromi jól jött a két néni által felállított extra frissítőpont - utólag is nagy köszönet nekik! Igencsak fáradtan értem célba, de ez legalább egy jó kemény kihívás volt, abszolút nem maradt bennem hiányérzet. Közben arra is rájöttem, számomra többek között mi adja ennek a versenynek a varázsát: egy ulta-szerű élményt kapok meg „kicsiben“, kb. 3 órába sűrítve. Nem akarok ötleteket adni a szervezőknek, de igazán érdekes lenne ezen a pályán egy többkörös verseny!

Relive '9. Borvidék Félmaraton Plusz'

Az időm 2:51:33 lett, amit először kicsit gyengének tartottam, de idén kb. ez volt reális, ezen az útvonalon ilyen melegben nem tudtam volna ennél sokkal gyorsabb lenni. Este láttam, hogy a 295 férfi induló közül 26. lettem, a korcsoportomban pedig ismét a 4. helyet értem el, szóval tényleg nincs okom elégedetlenségre. Úgy gondolom, kihoztam a maximumot a jelenlegi formámból, az pedig majd még elválik, hogy jövőre mi lesz a célom. Mert az persze nem is kérdés, hogy jövőre is indulni akarok a Borvidék Félmaratonon! De nem kell egy év, hogy visszatérjek Szekszárdra, hiszen itt lesz a Korinthosz.hu célja is.